Laar András honlapját itt találod!

"Miért gyakoroljuk a jógát?

A szanszkrit jóga szó azt jelenti, hogy „egyesülni”. Eredetileg a judzs szótőből származik, ami annyit tesz: „igába hajtani, összekötni, egyesíteni”. A jóga gyakorlása közben az a feladatunk, hogy ezt az egységet megtaláljuk – hogy ráébredjünk a test és a tudat egységére, felfedezzük ember és Isten egységét, a gondolataink és a gondolataink forrásának egységét, megtapasztaljuk a mester és tanítvány közötti egységet, sőt, a köztünk és a kicsit kevésbé hajlékony szomszédunk közötti egységet.

...A hajdani jógik nem abból a célból fejlesztették ki ezeket a pozitúrákat, hogy a testi kondíciójukat fejlesszék, hanem hogy ellazítsák izmaikat és elméjüket, s ezáltal felkészítsék önmagukat a meditációra.

...Az igazi jóga nem verseng semmilyen vallással, ám nem is zárja ki azokat. A jógagyakorlataidat felhasználhatod arra, hogy közelebb kerülj Krisnához, Jézushoz, Mohamedhez, Buddhához vagy Jahvéhoz.

...A jóga lényege, hogy segít kibogozni az emberi létbe eredendően beépített működési hibát, amit én itt az egyszerűség kedvéért úgy írnék le, hogy a megelégedettség érzésének huzamosabb ideig tartó fenntartására való alkalmatlanságunk.

...

Az idők folyamán a különböző filozófiai irányzatok különféle magyarázatokkal álltak elő eme velünk született, szívfájdító hiányosságra. A taoista gondolkodásmód kiegyensúlyozatlanságnak nevezi, a buddhisták tudatlanságnak, az iszlám a nyomorúságunkat az Isten ellen való lázadásunkra vezeti vissza, míg a zsidó-keresztény hagyomány az eredendő bűnben látja szenvedésünk okát. A freudi elmélet hívei szerint boldogtalanságunk a természetes ösztöneink és a civilizáció által ránk rótt elvárások összeütközésének elkerülhetetlen következménye. (Pszichológus barátnőm, Deborah szerint: „A vágyaink tervezői hibák.”)

A jógik szerint azonban a boldogtalanságunk oka egyszerűen az, hogy nem azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat. Szenvedünk, mert különálló egyéneknek képzeljük magunkat, és azt hisszük, hogy egyedül vagyunk a félelmeinkkel, hibáinkkal, bántalmainkkal és halandóságunkkal. Tévesen úgy gondoljuk, hogy a mi kis korlátolt egónk tartalmazza egész lényünket. Nem ismerjük fel mélyebb, isteni természetünket. Nem vesszük észre, hogy mélyen legbelül mindannyiunkban ott rejtőzik a felsőbbrendű Én, aki örökös békében él. Ez az univerzális és isteni Én az igazi természetünk. Amíg erre az igazságra rá nem ébredsz, mondják a jógik, addig örökös szenvedés lesz a részed.

Ahogy Epiktétosz, a sztoikus görög filozófus kiáltotta dühösen: „Te szegény szerencsétlen! Isten benned lakozik, de te nem tudsz róla.”

A jóga ama szándékra irányuló erőfeszítésünk, hogy személyesen is megtapasztaljuk az istenit, és hogy képesek legyünk ezt a tapasztalatot örökre megtartani. Hogy ezt elérd, önnön mestereddé kell válnod: nem rágódhatsz megállás nélkül a múltadon, mint ahogy nem aggódhatsz állandóan a jövőd miatt sem; figyelmedet az örökkévaló jelenre kell összpontosítanod, mert csak ebből az állapotból vagy képes kiegyensúlyozottan szemlélni önmagadat és a környezetedet. Csak ebben a nyugalmi állapotban érheted el azt, hogy a világ valódi természete (és a te valódi természeted) feltáruljon előtted. Az igazi jógik, akik elérték ezt az egyensúlyt, az egész világot Isten kreatív energiájának megnyilvánulásaként látják, melyben minden mindennel egyenrangú: férfiak, nők, tarlórépa, poloska, korall – mind-mind Isten álruhás megjelenési formái. A jógik szerint az emberi élet egy különleges lehetőség, mert Istent csakis emberi formában, emberi elmével lehet felismerni. A tarlórépának, a poloskának, a korallnak esélye sincs arra, hogy ráébredjen, ki ő valójában. De nekünk legalább megvan rá a sanszunk.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz  itt:

IISZ1

IISZ2

IISZ3

IISZ4