Az evés rendkívül jó időhúzó tevékenység. Isteni kifogás a kellemetlen tevékenységek elmulasztására. Ellen például, amint elkészült, hogy új állás-interjúra menjen, hirtelen elviselhetetlenül megéhezett. Az evés miatt rendszerint elkésett a találkozókról, és így soha nem kapott állásajánlatot. A gondolat, hogy munkába menjen – hogy esetleg nevetségessé válhat, butának tűnhet, vagy kirúghatják -, rettegéssel töltötte el. Könnyebb volt otthon maradni és enni.

   Előfordult már, hogy arra használtad az evést, hogy halogass valami kellemetlen teendőt:

• Felhívni valakit, vagy megírni azt a bizonyos levelet?
• Hogy elhalassz valami unalmas hétköznapi feladatot?
• Hogy ne kelljen nekiállnod egy bonyolult vagy nehéz kihívásnak?

Ha bármely kérdésre a válaszod igen, akkor már valószínűleg rájöttél, milyen hiábavaló dolog, evéssel halogatni valamit.

   Függetlenül attól, hogy mennyi ételt nyelsz le, a feladat még mindig megoldásra vár. Azzal, hogy eszel, mielőtt nekifognál, csak még rosszabbá teszed a helyzetet. Ettől kövérnek, ápolatlannak, erőtlennek érzed magad, és haragudni fogsz magadra.

Ráadásul még mindig szembe kell nézned azzal a bizonyos feladattal.

Nem lenne értelmesebb gyorsan túl lenni rajta (esetleg kitalálni azt is, hogy hogyan élvezhetnéd), átadni a feladatot valaki másnak, vagy eldönteni magadban, hogy nem is kell minden áron elvégezned?

Doreen Virtue

További cikk a halogatásról itt!