Sok világvégét megértem, és remélem sokat fogok még. Amióta élek világvégékben élek. Egy több ezer éves létkorszak jár le, ezt tapasztaljuk meg mindannyian. Nem könnyű ma élni

- A 75. születésnapját követően jelent meg Szeretet, szerelem, szeretkezés című könyve. Beszélhet hitelesen az ember ennyi idős korában a szeretkezésről?
- Vicces, tudom, de beszélni beszélhet… A szeretetnek, a szerelemnek, és a szeretkezésnek semmi köze az életkorhoz. Nem véletlen, hogy mindhárom szónak ugyanaz a gyökere: SZER... A magyar nyelv fantasztikusan mély. Nem tudom, van-e még olyan nyelv, ami ezt a finom különbséget ismeri a szeretet és a szerelem, a szeretkezés között. A szerelemre más nyelveknek nincs is külön szavuk, csakis nekünk. Nem érdekes?

A szeretet az „együtt” hatalmas ősélménye, amelyet hozunk magunkkal. „Aki velem van, összegyűjt, aki ellenem, szétszór” – ezt Jézus mondta, s így igaz: aki szeret, az ilyen „összegyűjtő”. A szerelemre pedig a szó valódi értelmében csak az ember képes, hiszen ez nem egyszerűen vágy, hanem Én és Te hatalmas vonzalma. Nincs benne más, csak én és te – férfi és nő. Páros tánc. Egybeszeretni a kettőt: ez a szerelem. A szeretkezés nem csupán a szaporodásról szól, még csak nem is a szexuális kielégülésről, hanem arról, hogy ami a lelkekben vonzalom, azt a test is be akarja teljesíteni. Az ember: test, lélek és szellem. Három síkon szeret.

- Ez egy születésnapi sorozat, az Útravaló első darabja, követi majd a Sorsról és életről, az Örömről, játékról, önfeledtségről, a Férfiról és nőről szóló kötet. Van valami jelentősége, hogy ezt választotta elsőnek?
- A szeretetlenség és az abból fakadó káosz a világ legnagyobb problémája. Amikor Márai Füves könyvét olvastam, akkor ötlött fel bennem, hogy nagyszerű lenne megfogalmazni gondolataim eszenciáját, a legfontosabb mondatokat, minden sallang és mese nélkül. Csak a lényeget. Nem tudtam, hogy ez ennyire nehéz műfaj.

- Viszont úgy tűnik, az emberek szeretik, mert a könyv gyorsan a sikerlisták élére került, és ahol dedikál, ott szétszedi a közönség. Bírja szuflával az utazásokat, közönségtalálkozókat?
- Bevallom, néha fárasztó, de azért jól bírom a tempót. Ezt alighanem annak is köszönhetem, hogy ifjúságomtól kezdve egész életemben sportoltam. A sport nagyon fontos, erre minden szülőnek meg kellene tanítania a gyermekét. Sok nehézségen átsegít.

- Így év elején mindenki arról beszél, milyen évünk lesz. Vannak, akik világvégét jósolnak, mások mély válságot. Ön mit gondol?
- Sok világvégét megértem, és remélem, sokat fogok még. Amióta élek, világvégékben élek. Egy több ezer éves létkorszak jár le, ezt tapasztaljuk meg mindannyian. Nem könnyű ma élni. Valami folyamatosan és régóta haldoklik, s várjuk az újjászületést. Ennek egyik tünete, hogy a férfi és a női erők közül a férfi került túlsúlyba, és világosan látható, hogy ez mára tarthatatlanná vált. Az anyagias gondolkodás, a szerzési és birtoklási vágy, az elvakult racionalizmus, a kegyetlen versenyszellem és az agresszió eluralta világunkat. Ennek meg kell változnia, és a változás már itt van a küszöbünkön, csak be kell engednünk az életünkbe, a gondolkodásunkba. Sokkal több nőiességre van szükség a világban: feltétel nélküli szeretetre, együttműködésre, megértésre, gondoskodásra van igény. Úgy gondolom, vissza kell térnie a klasszikus munkamegosztásnak és egyensúlynak férfi és nő között.

- Visszazavarná a nőket a fakanálhoz és a pelenkához?
- Dehogy zavarom én őket bárhová! Arról van szó, hogy a szerepek összezavarodásától a családok működésképtelenné váltak, emiatt szétesnek, és az emberek mind az anyagi, mind az érzelmi biztonságot elveszítik, sokszor már kisgyermekként. Generációk nőnek fel úgy, hogy nem működnek a minták, nincsenek példaképek és követhető modellek, és nincsen valódi szeretetközösség. Nem arról szól ez, ki mosogat el ma este, hanem arról, hogy elveszítettük önmagunkat. A mai férfi nem igazán férfi – és a nők manapság tanulják, hogy ne „királynék” legyenek, mert mi nem vagyunk méltó királyok – hanem Királynők. Minden, ma még működő család középpontjában egy Királynő áll.

- Azt mondják, senki se lehet próféta a saját hazájában. Az Ön családjában ez hogyan működik?
- Nekem könnyű, mert van egy „Királynő” feleségem, akivel 55 éve élünk szeretetközösségben, egy remek fiam (Müller Péter Sziámi, a szerk.), akivel alkotótársak vagyunk. Elárulok egy műhelytitkot: minden kéziratomat ő olvassa és csiszolja utoljára megjelenés előtt. Sok mindent alkottunk már együtt. S van egy lányom, érzékeny lélek és tehetséges színésznő (Müller Juli, a szerk.). Tragikus hirtelenséggel elveszítette a párját, így az ő kislánya számára is megpróbálom, mint a színházi beugró - az apa szerepét pótolni. A fiamtól van hat remek unokám, jó barátságban vagyunk. Érdekes élmény nézni, milyen csodálatos kis szereplőkkel népesült be életem színpada.

- Ön miben látja a válság megoldását? Lesz ebben előrelépés 2012-ben?
- Én nem hiszek a „jobb világ” ígéretekben. Már Mózesnél sem jött be a Kánaán. De abban igen, hogy önmagát és környezetét képes az ember megváltani. Anyám arra tanított, hogy viharban is lehet derűsen élni. Az egész technikai civilizáció a férfiak találmánya, de a legzseniálisabb férfi se tudja összeszeretni, egybeszeretni a világot, márpedig most arra lenne szükség. Mindenki gazdasági válságról beszél, de az igazi válság nem pénzügyi természetű, hanem az Ember válsága. Egyszerre lelki, erkölcsi, anyagi és szellemi természetű. De ha egy süllyedő hajón megjelenik két ember között a szeretet, ott a válság megoldódik. Anyámmal egy gödörben éltem át a világháborút. Meleg volt mellette, és derű – mert szeretett. És ez a legtöbb, amit megtehettünk. A háborút nem tudtuk megnyerni.

- Az embernek annyira kevés befolyása van a világra, a dolgok menetére!
- A legnagyobb feladatunk önmagunkkal van. Képes vagyok-e szeretni, nem félni, figyelni a saját környezetemre, ami az én esetemben igen tágas: sok-sok ezer olvasómmal találkozom, személyesen is. És igyekszem átadni nekik azt, ami szavakkal lehetetlen: a lélek erejét. „Egy nagy, nagy tüzet kéne rakni!” – mondja József Attila. Igen. Melegségre vágyunk. Ez a legnagyobb hiánycikk. A jóság. Nem is a szeretet. Egy jó szónak aranyértéke van. Az új esztendőre pedig mindenkinek elsősorban erőt kívánok! Erősnek kell lennünk! Ha imádkozom, Istentől is azt kérek: erőt. És vidám szívet. De ez a kettő összefügg.

írta: Zimber Szilvia
Beküldte:NYÉ