Mindannyian rendelkezünk életcéllal. Természetes képességeinkkel, érdeklődési körünkkel és passziónkkal, sokkal inkább hozzájárulunk a világ alakulásához. Elérhetjük ezt a célt karrierünkkel, önkéntes munkával, vagy valamilyen más, speciális kereten belül is. Nem az a lényeg, hogyan érjük el, hanem az, hogy azonosítjuk a célt, és dolgozzunk rajta késedelem nélkül.

   Életcélunk értelmet és jótékony struktúrát ad életünknek. Egyeseknek van némi homályos elképzelésük arról, mi is az életcéljuk, félelmeik és bizonytalanságuk azonban visszatartják őket a cselekvéstől.

   Azok, akik még nem azonosították céljukat, elveszettnek érzik magukat – mintha valami nagyon lényegesről megfeledkeztek volna -, és igazuk is van.

   Késztetés hajt bennünket, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ez a késztetés erős, és mindent áthat – ugyan olyan természeti erő, mint a szél, mely kivájja a kanyonok falait, és az ár, amely a partvonalat csapdossa. Valódi célunk megtalálása és megvalósítása egyszerű és természetes folyamat, már most minden a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy beteljesítsük.

   Egónk mégis képes meggyőzni bennünket arról, hogy természetes tehetségünk és képességeink nem lehetnek elég értékesek ahhoz, hogy valamivel hozzájáruljunk a világ alakulásához. Ezekkel az ítéletekkel becsomagoljuk igaz önvalónkat, mint egy kagylóhéjjal, hogy megvédjük a fájdalomtól és a visszautasítástól. Célunk így beteljesületlenül várakozik, mialatt kívül kutatunk az után, ami már megvan bennünk.

   Nem tudjuk azonban teljes mértékben figyelmen kívül hagyni beteljesületlen célunkat, mert igaz önvalónk hangja, intuíciónk állandóan emlékeztet bennünket, mintha lenne egy ki nem fizetett számlánk betömhetjük a száját olyan szélsőséges viselkedéssel, mint a túlevés vagy az alkoholfogyasztás. Halogathatjuk az igazi feladatunkkal való foglalkozást azzal is, hogy kitöltjük az időnket értelmetlen cselekedetekkel. Úgy tehetünk, mintha nem érdekelne minket, hogy tehetségünk, igazi érdeklődésünk kihasználatlanul szunnyad bennünk.

   Semmilyen egón alapuló félelem vagy viselkedés nem képes azonban teljesen elhallgattatni a belső hangot, és célunk halogatása depresszióhoz, aggodalmakhoz vezet. Egyetlen utunk a belső béke és megelégedés felé az intuitív vezettetés hangjának követése, mely segít felismerni életcélunkat, és segít dolgozni rajta.

   Semmit sem kell megszereznünk ahhoz, hogy megsértsük belső hangunkat, vagy felszínre hozzuk képességeinket. El kell távolítanunk tudatunkból az ego félelmeit és torz látásmódját. Ahogy ezt megtesszük, azonnal meghalljuk, és követni tudjuk a belső hangot célunk természetének és irányának megfelelően. Mindössze annyira van szükség, hogy egy kis rést üssünk az egón. A természet ezután átveszi az uralmat igaz önvalónk újjászületésében.

   Azok az emberek, akik a karrierükben teljesítik be életcéljukat, izgatottan kelnek fel reggelente azzal a tudattal, hogy csodálatos dolog olyasmiért pénzt kapni, amit szeretnek csinálni. Az anyagi jutalom – ami általában bőséges, mivel eleven odaadással dolgoznak – csak a hab a tortán.

   Sok ember érzi azonban úgy, hogy képtelen értelmes és élvezhető munkát találni. Ismerik az elméleteket a belső öröm követéséről, de egójuk elvakítja őket bénító bűntudattal, bizonytalansággal és félelemmel. Úgy érzik, nem érdemlik meg a boldogságot, vagy nem tartják lehetségesnek az örömteli munkát, vagy bűntudatot éreznek amiatt, hogy tehetségükből pénzt csinálnak. Ezek az ego-érzetek még abban is megakadályozzák őket, hogy álmodozzanak életük és karrierük jobbá tételéről, nem is beszélve arról, hogy elkezdjenek dolgozni rajta. Az ego elhallgattatása és az intuitív hang felerősítése tehát alapvető fontosságú célod beteljesítéséhez, munkád átalakításához, a hitelesség és szabadság élvezetéhez.

Dr. Doreen Virtue

Témához kapcsolodó cikkeket találsz itt és itt!