Társadalmunkban jobban megértik és megbecsülik a férfi energiát, mint a nőit. Ennélfogva a cselekvést többre értékelik és szorgosabban gyakorolják, mint a puszta létezést. A passzív, puszta létezést nem tekintik helyénvaló vagy fontos időtöltésnek. Ha nem cselekszünk, ha nem vagyunk aktívak, vagy semmit sem viszünk végbe, úgy gondoljuk, csak elfecséreljük az időnket. E társadalmi előítélet miatt gyakorta arra kényszerítjük magunkat, hogy többet csináljunk, mint amennyit természetes energiánk lehetővé tesz. Kiszipolyozzuk és kimerítjük, majd kávéval és különböző szerekkel próbáljuk serkenteni magunkat. Még azok a férfiak és nők is, akik képesek megvalósítani a puszta létezést és több időt töltenek a létezés állapotában, gyakran nem becsülik ezért önmagukat és nem kapnak elismerést a külvilágtól, amiért képesek erre. Értékeljük a létezés állapotát.