A farsang - mely  a német Farschingból származik, -  a  Vízkereszt és Böjt közötti időszakot jelenti.

Már a középkorban is a vidámság, a mulatság időszakának számított. Ilyenkor tartották a legtöbb esküvőt, lakodalmat. A házasságkötés napja a hétfő vagy a szerda volt, hogy a mulatság ne zavarja a vasárnap megszentelését.- a hivők el tudjanak menni vasárnap a szentmisére.

A farsang csúcspontja a farsangot lezáró "háromnapokon" éri el (farsang vasárnapján, farsanghétfőn és húshagyó kedden.). Ilyenkor szinte tobzódássá fajulnak a mulatságok, a felszabadult életörömöt hirdető dramatizált játékok, utcai felvonulások.

A "háromnapok" egyik leglátványosabb része a húshagyó kedd esti bált követő bőgőtemetés volt, hogy éjfél után elcsituljanak a zajos mulatságok, kezdetét vegye a nagybőjt.

A farsangi ünnepkör legfeltünőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban.


A farsang nélkülözhetetlen eleme a FARSANGI FÁNK

"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott...,mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Vizvári Mariska  Szakácskönyve (1957. kiadás) a következőt ajánlja:

"Minden háznál sütnek fánkot, de jót nagyon kevés helyen.

Tessék pontosan így megpróbálni:

egy deci tejben áztatunk 4 kockacukrot és 3 deka aprított élesztőt.

Mély tálba öntünk 4 tojássárgát, kevés sót és állandó keverés közt 2 deci langyos tejet, 7 deci lisztet, azután 4 evőkanálnyi olvasztott vajat és jól eldolgozzuk fakanállal egészen simára.

Szükség esetén még annyi langyos tejet öntünk hozzá, hogy keményes rétestészta fogású legyen.

Langyos helyre állítva, kendővel letakarva, egy órán át kelni hagyjuk. Pogácsaszúróval kiszaggatom a deszkán és kelni hagyom még egy fél óráig.

Zárt tűzhelyen, bő, forró zsírban sütöm, de a zsír ne legyen égetően forró. Míg a fánkok alsó fele sül, lefedem a lábast, de mikor megfordítottam őket a lyukas lapáttal, fedetlen lábasban sütöm a másik felét.

Ha sütés közben a zsír túl forróvá lenne, kevés hideg zsírt teszek hozzá. A fánkot barack- vagy málnalekvárral tálaljuk."

forrás:Aranyló ősz