Úgy érzem, hogy a sors is egyfajta kapcsolat: az isteni kegyelem és a szándékos erőkifejtés közös játéka.

Az egyik felébe nincs beleszólásod, a másik fele azonban egyértelműen a te kezedben van, és tetteid mérhető következményekkel járnak. Az ember nem teljesen az istenek bábja, de nem is rendelkezik kizárólagosan a saját sorsa felett: e két dolog ötvözete határozza meg sorsát.

Úgy galoppozunk az életen keresztül, mint a cirkuszi mutatványosok, akik két, egymás mellett száguldó lovon egyensúlyoznak – egyik lábunk a „sorsnak” nevezett lovon pihen, míg a másik a „szabad akarat” lován.

A kérdés, amit naponta fel kell tenned magadnak: „Melyik melyik?” Melyik az a ló, amelyik miatt nem kéne aggódnom, hiszen nem én irányítom, és melyik az, amelyiket minden erőfeszítésemet bevetve kell kormányoznom?

...tanuld meg, hogy ugyanúgy megválogathatod a gondolataidat, mint ahogy reggelente kiválasztod, milyen ruhát fogsz aznap felvenni. Ez a fajta képesség fejleszthető. Ha irányítani akarod az életedet, munkálkodj az elméden. Ez az egyetlen, amin megpróbálhatsz úrrá lenni. Felejts el minden mást. Mert ha nem vagy képes uralkodni a gondolataid felett, akkor mindig is irtó nagy sz@rban leszel.

Első pillantásra ez majdnem hogy lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Uralkodjak a gondolataimon? Nem pedig fordítva? Vajon képes vagyok erre? Nem az elfojtásról vagy a tagadásról beszélek. Azok csak arra jók, hogy bonyolult játszmák segítségével elhitessék velem, hogy a rossz érzéseim igazából nem léteznek.

...ismerd be, hogy vannak negatív gondolataid, fedezd fel, honnan kerültek elő és miért, aztán – hatalmas adag megbocsátással és lelkierővel – bocsásd el őket. Ez a gyakorlat szerves kiegészítője lehet bármely pszichológiai kezelésnek. A pszichológusnál rájössz, miért bukkannak fel ezek az ártalmas gondolatok, a spirituális gyakorlatok pedig segíthetnek a leküzdésükben. Persze a rossz gondolatok feladása némi áldozattal jár. Jól bevált szokásoknak, régi, kényelmes nehezteléseknek nem olyan könnyű búcsút inteni. Ezt gyakorolni kell, ami bizony erőfeszítéssel jár. Ez nem az a fajta tanítás, amit egyszer hall az ember, és rögvest tökéletesen elsajátítja. Folyamatos éberségre van szükség, de én elhatároztam, hogy mindegy, mi az ára, de nekilátok. Muszáj, ha meg akarok erősödni. Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják. „Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Így hát elkezdtem naphosszat éberen figyelni és ellenőrizni a gondolataimat. Naponta kb. hétszázszor elismétlem magamban: „Nem engedem többé, hogy egészségtelen gondolatok horgonyozzanak le az elmémben.” Valahányszor felbukkan valami lekicsinylő gondolat, megismétlem a fogadalmam: Nem engedem, hogy egészségtelen gondolatok horgonyozzanak le az elmémben. Amikor először mondtam ki ezt az esküt magamban, a belső hallásom felfigyelt a „lehorgonyoz” szóra. Magam elé képzeltem az elmém kikötőjét: egy kicsit kopottas, egy kicsit viharvert öböl, de jó fekvésű, és megfelelő a mélysége. Ez a nyílt öböl az egyetlen megközelítési módja személyiségem szigetének (amely fiatal vulkanikus sziget ugyan, de sokat ígérő, termékeny talajú hely). A sziget átvészelt már néhány háborút, ez igaz, de egy új vezérkar parancsnoksága alatt (rólam van szó) elkötelezte magát a béke mellett, és új szabályokat vezetett be a béke megóvása érdekében. Hadd hallja hát mindenki, az Óperenciás-tengeren innen és túl: mostantól kezdve sokkal, de sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak arra, hogy ki hajózhat be ebbe a kikötőbe.

Többé senki nem jöhet ide gyalázkodó, ócsárló gondolatokkal, pestises rabszolgákkal teli hajókkal, háborús céllal – ezeket a hajókat mind visszafordítom. Hasonlóképpen, azok a gondolatok, melyek tele vannak dühös, kiéhezett száműzöttekkel, elégedetlenkedőkkel, röpiratgyártókkal, lázadókkal, erőszakos bérgyilkosokkal, elkeseredett prostituáltakkal és stricikkel, zendülő potyautasokkal – ide többé be nem tehetik a lábukat. Kannibalisztikus gondolatokat, érthető módon, nem fogadok többé. Még a misszionárius gondolatok is számíthatnak az alapos átvizsgálásra, hogy meggyőződjek az őszinteségükről. Ez egy békés kikötő, ami egy szép, büszke szigetre vezet, ahol csak mostanában hirdették ki a tűzszünetet. Azok a gondolatok, melyek eleget tesznek a feltételeimnek, szíves fogadtatásra találnak az elmémben – ám azokat, melyek megszegik a szabályokat, azon nyomban visszafordítom. Ez a küldetésem, és ez örök időkre szól.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz itt:

IISZ3

IISZ12