Egyes antropológusok szerint a technikailag legkevésbé fejlett társadalmak, például a brazil őserdőkben vagy az afrikai sivatagokban élő primitív népek felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt a létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.
Másfelől a nyugati világban végbement iparosodásnak abban a mintegy száz évében, amíg a szakszervezetek nem érték el a munkaidő korlátozását, a munkások rendszeresen napi 12 órát, vagy még annál is többet dolgoztak a gyárakban. Vagyis a jelenleg normálisnak tekintett napi nyolcórás munkaidő fél úton van a két véglet között.
Csíkszentmihályi Mihály további gondolatait megtalálod itt!