- Bárcsak elárulnád a magad sikereinek s az én balsikereimnek a titkát! – mondta

Norström, komor pillantással a Saint Julien palack fölött.

- Főként a szerencsén múlik – feleltem. – De a temperamentumunk is különbözik.

Én üstökön ragadom a szerencsét, te pedig zsebre dugott kézzel bámulod, hogy tovaszáll. Meggyőződésem szerint az egészséges meg a beteg emberi testről is többet tudsz nálam, viszont én jobban értek az emberi lélekhez, pedig kétszer öregebb vagy. Miért árultad el az orosz professzornak, akit hozzád küldtem, hogy angina pectoris a baja? És miért teregetted ki a végzetes baj minden tünetét?

- Mert tudni akarta az igazságot, s ha föl nem világosítom, nem fogad szót.

- Én semmi ilyesmivel nem ijesztgettem, mégis engedelmeskedett. Hazugság volt, hogy mindent tudni akar, és nem fél a haláltól. Senki sem kívánja tudni, mennyire beteg, mindenki fél a haláltól, mégpedig jó okkal. Most sokkal rosszabbul érzi magát.

Életét megbénítja a félelem a te hibádból.

Axel Munthe: San Michele regénye

A szerző további írásait megtalálod itt!